BLOGOK, TAGCSERE CMKE

3.

2007 január elsejével eljött az új év, és mi bőszen gyakoroltunk az első igazi demónkra, aminek a felvételeire január közepén került sor. A Húsdaráló Projekt gitárosánál, Cserős Attilánál vettük fel, elég jó volt a hangulat... Mindenki belepakolta az összes addigi tudását, szóval nincs okunk szégyenkezni, hiába nem éppen egy 30 Seconds To Mars nagylemez (hogy valami divatosat is írjak ). Összesen 6 számot rögzítettünk, amit Demo 2007 néven CD-n is megjelentettünk, igaz hivatalosnak nem mondható, mert hogy-hogy nem, lemaradt róla az a fránya Artisjus matrica. Gyorsan terjedt, és (erre külön büszkék vagyunk) nagyrészt nem az internet segítségével. A sok befektetett munka elkezdett megtérülni, elindult az a bizonyos szekér.

Sok fontos dolog történt velünk ezekben a hónapokban. Elkezdtünk tudatosan koncerteket szervezni, leadtuk életünk első interjúját, megkaptuk életünk első lemezkritikáját, bekerültünk a helyi rádiókba, újraindítottuk a honlapunkat (ezúttal valamivel komolyabban) és ami a legfontosabb:bekerültünk a köztudatba helyi szinten. Néhány új szám is született (pl. Lehajtott fejjel, Többet ér), abban az időszakban nagyon lelkes volt mindenki. Ment is minden mint a karikacsapás, de mégis került egy kis üröm az örömbe; ismét költöznünk kellett.

Ekkorra már nem jöttünk ki igazán a TOC-al (Tears Of Christ), nem kertelek, kölcsönösen szívattuk egymást ahol csak tudtuk. Ez még nem is lenne baj, bárhol belefér csak itt ez sosem volt poénra véve. A végére eléggé elfajult a dolog úgyhogy megint leléceltünk. A nyár nagy részében nem volt hol próbálnunk (koncertek azért voltak), de olyan nagyon ez nem vett vissza a lendületünkből. Ekkor bele-belekaptunk már a régebbi, még meg nem csinált számokba is, és ismét születtek új dalok is. Augusztusban végre sikerült helyet találnunk a volt dohánygyárban. Ebben a hónapban volt meg a legelső fesztivál fellépésünk (Sámsonfeszt), és ekkor kezdtünk el lényegében együttműködni egy emberkével, akit Tolnai Miklósnak hívtak.

Mikit a júniusi Havannás koncertünk szervezése kapcsán ismertük meg, ő vállalta a hangosítást. Kiderült, hogy (főleg a mieinkhez képest) profi cuccai vannak és már akkor felvetődött egy komolyabb hosszútávú együttműködés gondolata. Augusztusra sikerült annyira összehaverkodnunk, hogy felkértük, legyen a menedzserünk. Ő elvállalta és a koncertek szervezése mellett a próbák kihangosítását is végezte. Igen jó dolgunk volt ott, viszont ősztől kezdett eluralkodni az egész csapaton egy általános rossz hangulat, ami igencsak a közös munka rovására ment, és túlzás lenne azt állítani hogy szeptember és november között volt háromnál több igazán jó próba. Feltétlenül meg kell említeni hogy a saját hülyeségeink mellett ebben a bomlasztásban Mikinek és a vele odatelepült (erre nincs jobb szó) emberkéknek is igen nagy szerepe volt. Azért is nevezem ezt bomlasztásnak, mert ekkor valami olyasmi ütötte fel a fejét nálunk, ami addig soha nem volt jellemző, és ez az egymás alá kavarás, a klikkesedés és a bizalmatlanság. És ennek az egész folyamatnak végül Tibi itta meg a levét.

Tibivel akkor már hónapok óta nem voltunk megelégedve. A demón hozta a kellő szintet, viszont utána nem tudta velünk tartani a lépést és ahogy páran megjegyezték, "kilógott a hagja a zenéből". Sokan mondták hogy lehet nem éppen Tibi a megfelelő ember, és ezt mi elég nehezen vettük tudomásul. Szomorú, de ez az őszi időszak még időben felszínre hozta ezt a problémát, és november végére nagy vitázások után eldöntöttük, hogy megválunk tőle. Egy ideig nem is mertük megmondani, aztán végül Tomi úgy döntött hogy pontot tesz az ügy végére és egy próba során (két nappal egy nagyobb koncert előtt) közölte Tibivel a döntést. Tibi elfogadta a dolgot, bár biztos hogy ritka rosszul esett neki, főleg hogy még utána egyszer Miki visszavette, majd egy hétre rá kirúgta (bár azóta is kérdés hogy ehhez neki mennyi köze volt). Hála az égnek volt annyira jó fej, hogy még az utolsó leszervezett koncerteket lezavarta velünk, amiken ráadásul elég szépen teljesített. 2007 végén még egy demót rögzítettünk 3 számmal, ezt azonban nem szántuk kiadásra. Tibi még abba belement hogy ezeket a számokat felénekelje, és végül egy januári balmazújvárosi koncert után elváltak útjaink. És nem csak Tibivel, a körülöttünk lévő sleppből is elegünk lett, amit szép fokozatosan le is építettük. Nem akarok mindent a nyakukba varrni, de csodák csodájára a problémák ezek után lényegében megszűntek. Mivel a lebontás réme fenyegette, otthagytuk a már kicsit nyomasztó dohánygyárat, és megkezdődött az új énekes keresése is.

Folyt. köv.!