BLOGOK, METL CMKE

Nagy őrület kerekedett a Crazy Mama Rock Pubban július 31-én, és a hab a tortán az volt, hogy a Zord koncert után a MotorosHang (www.motoroshang.hu) webrádiónak interjút is adott a zenekar.
Hamarosan adásba is kerül a cucc, amint meglesz a pontos időpont, azonnal toljuk fel a honlapra… Addig is hallgassátok a www.motoroshang.hu -t!

Az alábbi linken megtaláljátok a legelső Scerra interjút.

http://rockerek.hu/cikk683.html

Itt pedig a legújabbat:

http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=20755

Fent vagyunk a bandland.hu oldalon, szavazzatok ránk, hogy bejuthassunk a nyári fesztiválokra! Köszi! http://www.bandland.hu/Band.aspx?ID=60

Mpoint - Mpoint (demo)

2009. február 6.

Furcsa arcok ezek az Mpoint-os csávók. Első nagylemezüket - amit még Mélypont néven készítettek - annyira kiosztottam, amikor írtam róla, hogy kimondottan ragaszkodtak hozzá: új anyagukat is én vesézzem ki ahelyett, hogy odaadom valaki másnak a stábunkban. Ennek oka szerintük, hogy ez a kétszámos cucc sokkal ütősebb lett, és jobban reprezentálja azt az erőt, amit eddig nem sikerült meglelnem a csapatban. Amikor viszont - egy nagyon rossz pillanatomban - úgy döntöttem, eleget teszek kérésüknek, és félve beraktam a CD-t, mindent megértettem.

A minőségbeli, kábé három lépcsőfokos ugrást a süket is hallja, kérem szépen. Persze nem mondom, hogy életem demojáról van szó, de az angolra való áttérés mellett hatalmas előrelépés történt a hangzásban is, akárcsak dalszerzés terén. A két nóta (Deadness és Land Of The Sheep) végre egy határozott, céltudatos zúzda bandát sejtet. Azt a fajta mindent elsöprő brutalitást érezni az új szerzeményeken, mint a korai Slipknot és a Chimaira lemezeken. Van ugyan egy csipetnyi metalcore bukéja is a dolognak, de szerencsére nem az unalomig erőltetett, skandináv ikergitáros formában, sőt helyenként egész ötletes a cucc, célzok ezzel például a mindenki által ismert "Látjátok feleim" idézetre.

Ha a következő cuccon is ekkora fejlődést fogok tapasztalni - elsősorban dalszerzés terén -, akkor hazánk egyik meghatározó underground bandája lehet a nagykanizsai társaságból. Úgy legyen!


Forrás: heavymetal.hu

Promo 2008 (2008)

2008. augusztus 15.

Nos, ha név nem is de a logó igencsak emlékeztet a nagykanizsai Mélypont-éra, ennek oka, hogy a két zenekar egy s ugyanaz, csak ezzel az igencsak hasonló hangzású névvel megtarthatták a logójukat is részben, és természetesen nem változott semmi se hatalmas mértékben, azért mert nemzetközi vizekre szeretnének evezni. Erre meg is van minden esélyük, hiszen a Csósztokon lenyomott buli extrém és intenzív egyaránt volt, mintha csak a mai divatos metalcore vagy éppen deathcore brigádok halálos csapásait szemléltem volna. Éppen ennek a bulinak apropóján kerül sor (Hali a kezembe nyomta) erre a 2 számos promó anyagnak a górcső alá helyezéséről. A srácok 2001 nyarán kezdtek bele a Mélypont-ba, és szószerint ott is ragadtak egy ideig, hiszen rengeteg tagváltáson mentek keresztül, végül 2006-ban megjelent az első anyag Pusztításra ítélve, majd egy évvel rá az Utolsó remény. Mindkét korong szerzői kiadásban látott napvilágot, s ha külsőségek terén igen, de hangzás szempontjából nem voltak túl szerencsések. De beszéljenek helyettem ők:

"Májusban stúdióba vonultunk és felvettünk két új nótát angol szöveggel. Felmerült, hogy ha a szövegek angolul íródnak, akkor a zenekar nevét is meg kell változtatni, főleg ha külföldre is el akarjuk juttatni. Mivel a Mélypont angol megfelelője, már foglalt volt és nem akartunk egy teljesen eltérő nevet választani, úgy döntöttünk, hogy a promóciós célra készülő cd Mpoint néven fog megjelenni. Nem egy true metal név, de legalább a régi logó is megmaradhatott kis változtatással és valószínű, hogy még ilyen néven nincs zenekar sehol.
A felvétel után súlyos problémák merültek fel, elsőként Dani az év végi vizsgái miatt lemondta az utat, majd kiderült, hogy nyert egy hollandiai ösztöndíjat és szeptembertől nem tudja folytatni velünk. Aztán Szilárd is kijelentette, hogy különboző okok miatt ő sem tudja tovább intenzíven vállalni a zenélést, ezért közös megegyezéssel elváltak útjaink. Viszonylag hamar sikerült Szilárdot pótolni Árvai Attila személyében, aki korábban a Taste My Pain zenekarban gitározott és egy fiatal, lelkes, nagyon tehetséges srác és úgy érezzük, hogy nagyon jól jártunk vele. Dani a júliusi Rockmaratonig marad velünk, azt követően már végleg elköszön a zenekartól. Van már jelöltünk a helyére, de egyelőre még nem állíthatjuk biztosan, hogy ő lesz-e az utódja, de amint kiderül, egyből nyilvánosságra hozzuk.
A most felvett promóciós anyagunk két nótát tartalmaz Deadness és Land Of The Sheep címmel. Ez a felvétel is a SoundBox Stúdióban készült és itt már tényleg elégedettek vagyunk a hangzással, és úgy érezzük, hogy ez a két szám már tényleg tükrözi az igazi stílusunkat, és megmutatja, hogy milyen irányban haladunk tovább. Ezek a dalok egy igazi közös munka eredményei, mivel a próbákon alakítottuk ki a végleges témákat és mindenkinek benne van a saját elképzelése.
A közeljövő tervei között szerepel egy videóklipp forgatása, amit még a nyáron szeretnénk megvalósítani a Land Of The Sheep nótához, továbbá szeretnénk kiadót találni és minél több koncerten játszani. Magyarországon egyelőre még Mélypont néven szerepelünk, de valószínű, hogy előbb-utóbb elhagyjuk majd..."

A hangzást most már valóban nem érheti támadás, azonban az új névvel és koncepcióval elvesztették azt a régi ízt, ami tetszett bennük, műfajilag az Utolsó remény-t leginkább thrashcore-nak tartottam, míg ez a két új szám inkább deathcore, amiben szerepet kap a metalcore illetve thrashcore és néhol még a Slayer (Riba elengedhetetlen alapjai) marta második generációs thrash is. Nagyon érezni, hogy egyről a kettőre szeretnének jutni, s mivel a környéken már kellően ismertek, így a nemzetközi színtér meghódítása van tervben. Erre ha nincs is meg minden esélyük, de nem is halott ügy - hiszen a promó közel 10 perce erős és húsbavágó, intenzív zenét takar, ami rettentően változatos és vagy 5x komplexebb, mint a régi számok. Én mégis kicsit fenntartásokkal fogadom a változások előszelét, hiszen sokkal jobban tetszettek a régi nóták. Azzal egyedinek tűntek a sok ma próbálkozó csapat között (holott korántsem volt hatásoktól mentes), míg az új dalok teljesen beállnak a jelen divat pillérei közé. Őszintén megvallom, nekem a szombathelyi Embers zenéje is addig tetszett igazán, amíg a thrashcore féle kezdetekben süppedtek, amikor előkerültek a metalcore és melodikus death metal vonalak - durván megutáltam őket, ma meg nem kapcsolok hozzájuk semmit, egyszerűen nem hallgatom a korongjaikat, hidegen hagynak - hiába lettek technikásabbak. Az Embers párhuzamot amúgy nem véletlenül hoztam elő, hiszen a kanizsai srácok arra a dobos barátomra utaltak fiktíven, aki maga is zenélt még a szombathelyi formáció kezdetén - s éppen a metalcore dolgok miatt hagyta ott őket.
Hazai színtéren az Embers és az új Mélypont (akarom írni Mpoint) is kibaszott erősek és húzós fém brigádok, de a nemzetközi mércékkel nézve semmi igazán nagy extrát nem mutatnak fel, nem esélytelenek, de nem is mérvadó a siker. Nem mennék bele ennek a két dalnak a komolyabb elemzésébe, Hali magyarul durvábban énekel, számomra emberibb, mint az angol, de közben meg is értem őket, hogy lépni akarnak, mert az egyhelyben topogás egy csapatnak se tesz jót.

Az Mpoint szép kis hibridet alkot, melyben a jelen legdivatosabb vonalán át, a HC, régi thrash metal megtalálható, építkező, hirtelen váltásokkal és csodálatos szólókkal operálva, amiben szerepet kap a metalcore is, de a legerősebb jelző számomra velük kapcsolatban a hibrid deathcore. A gyökereiket soha sem fogják levetkőzni, ahogy a nyelvi kohézió is visszaköszön, egy kis suttogó magyar szöveget kaphatunk el a Deadness elején (ez a kis textus, pedig az első magyar szövegemlék, a kultikus Halotti beszéd és könyörgés - amit már nem egy csapat ellőtt, többek között példának okáért az oaklandi ipari förmedvény, a G.G.F.H. (aki így jobban érti; Global Genocide Forget Heaven) a Plaster Christ című dalukban, igaz azt tragikus sorsú Latinovits Zoltán szavalja). Mivel zárhatnám a kritikát? Talán azzal, hogy sok sikert a jövőre nézve, remélem megtalálják a végső tagságuk, és lesz beszámoló is a fesztiválról!


Forrás: Fémforgács

Mpoint - Promo 2008

2008. július 8.

Alapos mutáción esett át a Mélypont zenekar az Utolsó Remény c. nagylemez megjelenése óta. Az események kiindulópontja májusra datálható, mikor is bevették magukat a Soundbox stúdióba, hogy promóciós célzattal rögzítsenek két új nótát angol nyelven. Ezzel szoros összefüggésben merült fel a névváltoztatás ötlete is, így ezentúl Mpoint néven folytatják, (bár egy ideig még a régi is használatban marad), főleg, hogy terveik közt szerepel a zenéjük külföldre való eljuttatása is. A két dal felvétele után azonban a banda felállása jelentősen módosult; közös megegyezéssel kilépett Harmath Szilárd gitáros (az ő helyére Árvai Attila érkezett), majd rövidesen kiderült, hogy a dobos Kovács Dani nyert egy hollandiai ösztöndíjat, így a pécsi Rockmaratonos fellépés után végleg elköszön a zenekartól. Jelölt már van az ő pótlására is, ám míg a végleges döntés meg nem születik, nem fedik fel kilétét. Ennyi bevezető után lássuk, mit rejt az az anyag, mely így megbolygatta az eseményeket.

Krisztián a kísérő levélben azt írja, "itt már tényleg elégedettek vagyunk a hangzással, és úgy érezzük, hogy ez a két szám már tényleg tükrözi az igazi stílusunkat, és megmutatja, hogy milyen irányban haladunk tovább. Ezek a dalok igazi közös munka eredményei, mivel a próbákon alakítottuk ki a végleges témákat, és mindenkinek benne van a saját elképzelése." Ezt a magabiztosságot ki is hallani a felvételből, mindkét szám nagyon össze van rakva, kiérlelt, erőteljes témákból összeépített komplex monstrumok. A Deadness elején Halász Márk énekes a Halotti Beszéd sorait suttogja, szavalását a beékelt súlyos riffek ill. tördelt ütemű témák meg-megszakítják, míg az igazi zúzás egy megcsavart, technikás riffel robban be, melyhez hasonlót az előző anyag Elveszett Vagyok c. dalában hallhattunk. A lábdob szinte végig őröl, a tempó nagyon intenzív, Hali pedig érthetőbben, egy fokkal kevésbé állatiasan ordítja az immár angol nyelvű szöveget. A dinamikus, technikás durvulást pergőhöz igazított szaggatott-, ill. ugrálós riffek színesítik (utóbbinál villanásnyi időre a régi CDT ugrott be, főleg az ének miatt), s egy, a dalba szervesen beépülő, azzal együtt lélegző hosszabb szólóbetét, mely a remek harmóniák révén egyben a csúcspontot is jelenti a végső tördelt döngölés előtt. Alapjaiban véve nem változott túl sokat az Mpoint világa, most is úgy írható körül a produkció, mint a Slayer-ihlette thrash, kevéske death (inkább csak a szigor miatt), a kortárs durva muzsikák és a hardcore széles spektrumból merítő keveréke, amiben ugyan nem ők az egyedüli próbálkozók, ám szerencsére konkrét párhuzamot nem igazán lehet vonni semelyik nagynevű külföldi előadóval sem, bár hatások természetesen vannak. A Land Of The Sheep (melyre egy klip is készül a tervek szerint) nem kevésbé erőteljes, némileg tördeltebb elődjénél, inkább a középtempós tartományokban kalandozik, s a felelgetős szövegmondás / üvöltés is erős, majd itt is beindul a cséplőgép. Szóló-fronton e dalban is remek dolgokat hallani Ribarics Tamástól, s a dobtémák is színesek, ötletesek. A koncerten hatásosabb, egyszerűbb témák, s a komplex megoldások is gördülékenyebben vannak mindkét track-ben összefűzve, mint az Utolsó Remény CD egy-két gyengébben sikerült része esetében; ez egyrészt a dinamikának is jót tesz, másrészt mutatja, hogy érettebb dalszerzők is lettek az eltelt időben.

A banda jelenleg kiadót keres, s e két dal alapján remélem lesz is, aki megszavazza a bizalmat nekik, mert nagyon erősek, s élőben is hengerelnek. Mindkét dal meghallgatható az új myspace oldalon.


Forrás: nuskull.hu

Csendet Kérünk, Taste My Pain, Mélypont, The Morning Star

2007. november 29.

Újból élményekkel és emlékekkel lettek gazdagabbak a Nagykanizsa és környéke, fém barát társasága a legútobbi KA-rock rendezvény által. Melyre nem kísért el killerrabbit kollégám, ám ettől még a beszámolóban mégis csak szóba fog kerülni. Nem is nagyon húznám az időt, lássuk mi is történt...

Csendet kérünk

A bulit, a behirdetett grindcore csapat helyett egy helyi punk banda indította, a Csendet Kérünk, mely 2006 elején alakult és nekik köszönhetően rengeteg fiatal jött el a bulira, elsősorban a 15-17 éves új generációs arcok. Még mielőtt a három srác muzsikájába és élő teljesítményére térnék ki, egy minimálisan érinteném ezt a szubkultúrát. A punk zene tökéletes példázata a lázadásból lett divatnak, mely ilyen formában már nem mondható valós értékű devianciának, inkább egy a trend nyomorította eladható műfajnak, hasonló helyzetre talán még a gothic és az emo jutott, de a HC se az már, ami volt. Ott mégis a mentalitás vesztés vagy metamorfózió nem vétett ekkora differenciát. Az elején szó se volt itt politikáról, egyszerűen minimális tudással kreált zaj és polgárpukkasztás volt (erre ott van példának a 70-es évek elejéről a náci jelképekkel botránkoztató) kultikus Sex Pistols, kissé más formában de hasonlóan sikeresen és alapként a Dead Kenedys és a Rancid. Hazai színtérről pedig a 88-as csoport, ETA, 193. Cella, CPg, és a Kisangyal. Ilyen bandák után lehet újat alkotni? Nem hinném, s nem a hatalmas zenei tudás miatt, hanem mert minden a maga korában adja azt sikeresen - ilyen téren őszintén - amikor létezett. Mára az említett zenekarok tagjai és rajongói vagy halottak, vagy megtért és meglett családapák és anyák, úgymond a műfaj kifulladt. Más volt a 70-es években punknak lenni, más a szocreál 80-as években (idehaza és külföldön egyaránt) és más most� ezt a kissé fémzenei kultúra történetet csak azért írtam le, hogy mindenki lássa, ma trend lenni annak, amik. És a régmúlt és a jelen között hatalmas a társadalmi kéreg-réteg és filozófia is, ég és föld...
Visszatérve a kanizsai csapatra, a rengeteg tarajos, vagy csak punk szerű fiatal nem ugrált és nem pogozott, nem csinált semmit, csak megmutatta hogy van, haha. Hatalmas dolog, de mára kissé szánalmassá vált ez az egész.
A srácok annyira nem játszottak rossz zenét, amennyire a közönség csendes volt és lézengő, mondom mindezt annak tudatában, hogy soha sem érdekelt ez a szubkultúra. Feltöltődött divatos arcokkal, de ne hogy azt higgyük, hogy a skinhead, bonehead, avagy a nácik között nem akad sok gumi...
Zenéjük egyszerű, a hangzás tipikus zajos lázadás, némileg új generációsan, hiszen Major János "Öcsi" feszes riffjei sokban segítették az intenzívnek nem is, de rossznak se nevezhető produkciót, a basszus a helyén röfögött (Ruzsics Milán "Malvin" és a dob (Komárovics Milán "Komi" is adta a világian egyszerű - tipikus punk alapokat. A fiatalok annyira punkra vették a figurát, hogy repertoárt se írtak össze, így azt játszották ami éppen eszükbe jutott, meg pár olyan dalt, amikről azt remélték, megmozgatják a közönséget. Ilyen volt a Kurva élet az Alvin és a mókustól, ami helyett mondjuk a 21 múltam vagy az Öngyilkos hősök sokkal nagyobb mozgást hozhattak volna, vagy esetleg a Punkpopsuperstar válogatások előadható, mindenki számára ismert nótái... Vagy mivel hatalmas Green Day fanoknak tűntek (főleg Öcsi hajazott külsőségeiben és színpadi előadásában is a korai Billie Joe Armstrong-ra), így nem ártana betanulni az egykori (és ma is sokak által ismert és kellemes emlékeket csiholó) hatalmas sikerek: Basket Case, Longview vagy az When I Come Around, de had ne én mondjam meg miket játszanak...
Mellesleg Öcsinek jobban áll a gitár, mint az ének - mivel nem érthető és a hangja se világmegváltás, lehet egy énekest érdemes lenne bevenni a bandába még (de gondolom a szereposztás és a tagok száma is tipikusan a Green Day kontextusára játszik rá). Zenéjük amolyan semmitmondó, se nem elég durva, se nem elég lázadó, néhol feszes és ugrálós (pl. a HC belekeverése új dimenziókat nyithatna meg előttük), de alapjában véve egyszerű (meglepő módon pontos - nagy dolog, nem egy punk bulin voltam, ahol a primitív témákat is x vagy y zenekar pontatlanul adta körbe� de hogy ez lázadás, avandgard, performance� jött a válasz!). Nincs nagy értelme húzni a sorokat; attól függetlenül, hogy zenéjükkel, semmi, de semmi újat se hoznak létre, és hogy erre az egészre manapság őszintén nézve a múltat, szükség se lenne, attól még egész jól helytálltak a színpadon. Amit tanácsolni tudok, ismert, fasza feldolgozások erőltetése, egy kis durvulás itt-ott (akár sebességgel, akár egy kis HC fertőzéssel) aztán majd lesz valami...

Taste My Pain

ztán kevés átszerelés után következett a szintén helyi Taste My Pain, melyről nem rég írtam kritikát is a NUskullra és itt olvashatsz róla. Nos, nem tudom mi volt a másodgitáros sráccal, de kissé készen volt (hogy pippantott vagy csak hörpíntett - nos fogalmam sincs, de levágósan szét volt hullva az arc), Így a koncert első pár száma igencsak úgy ment le, hogy nem volt meg a közös egység. Felcsendült 3 Sepultura (a Roots-ban segédkezett vokál terén a Self-destructuion-os Ramón - kissé furára sikerült ez a dal, inkább tűnt jammelésnek - de mindenképpen érdekesen hatott), két Ektomorf és elődjeik - egy Soulfly nóta is, s amin nagyon meglepődtem, két Cypress Hill is, melyek nagyon ott voltak és remekül sikerült visszaadni, a néhai latinos rap, mára egy kissé gitárcentrikus, ugrálós kemény hip-hopot. A Skull & Bone után szabadon, haha...
A fiatal társaság amúgy jó irányba halad és intenzívek a koncerteken, ami még viszont mindig gond náluk, az az, hogy a 2 dobos használata rengeteg lehetőséget ad, ám ezeket szépen kéne fűszerezni-adagolni, megfelelő részekre beékelni a törzsi dolgokat, mert van ahol nagyon is zavaró a 2 dobos összjátéka, mely nem egyszer el is tér egymástól és szétesik az egész, nem is beszélve hogy elnyomják a súlyos gitárokat.

Mélypont

Majd egy újabb helyi csapat, a Mélypont, melyről olvashattatok már kritikát killerrabbit kollégám tollából és koncert után arról beszélgettünk, hogy a NUskull-al versengő heavymetal.hu mennyire lehúzta (a cikk itt olvasható) őket, csak mert nálunk szépen szerepeltek. Ez a legszánalmasabb, mikor a zenekarra verik rá a kiadós, vagy média faszságait, differenciáit, nah mindegy - csak nem tudtam szónélkül hagyni!
A srácok a ledarálták a népet, ennyi... zenéjük egy némileg zajos thrashcore (amit a néhai Embers is sikeresen produkált, míg meg nem érkezett a metalcore előszele és műfajt váltottak), de így koncerten hallgatva inkább tűnt egy súlyos metalcore-nak, amiben az igényes szólók, némi progresszív ízt adtak az összképnek.
Elhangzott kissé post-módon rikácsoló vokállal (Halász Márk) a Raining Blood a Slayertől, mely iszonyat nagyot tarolt, és ha jól emlékszem játszottak egy Sepultura nótát is. A Mélypont színpadi és zenei produkciója egyaránt megütötte azt a szintet, amiket a külföldi nevesebb bandák szoktak. Volt egy kis tipikus HC-s (minden ember a pódiumon) dolog is, a kanizsai amerikai foci indulója közben, a Ha a Démonok jönnek... remekül hozta össze az embereket, és ennek klipforgatása most szombaton lesz esedékes (Helyszín: Nagykanizsa, Polgári Lőtér (Ady u.). Időpont: december 1. 17:00 óra).
Egy szó, mint száz, remek koncert volt, kifogástalan témákkal, és külön elismerésem a dobokat nagyon jól csépelő, csuklóból adagoló Kovács Dániel-nek, és Ribarics Tamás virtuoz szólóinak.

The Morning Star

Aztán a dunaújvárosi The Morning Star csapta szét a még megmaradt jónépet (mint ahogy az előző cikkemben is utaltam rá, 22:00 után a bejárósok ellépnek a buszaikra). Eddig csak névről ismertem őket, most élőben is bizonyítottak, zenéjük intenzív, bár alapvetően középtempós riff halmaz, melyről nekem a korai Pro-pain (mondjuk a The Truth Hurts lemezükön hallható dolgok) jelenlétét éreztem egy kevéske sulykoló Crowbar ízzel. Ha egyszerűen kell definiálni, akkor a hörgős-ordítós lassú thrash-el - s néhol groove-val fertőzött mai HC zene.
Remek József Attila megzenésítés tanúi lehettünk a Tiszta szívvel, illetve elhangzott egy Dream Theater és a végén egy Sepultura feldolgozás is. Közben folyamatosan zavarta a bulit rock �N� roll billy (egy barátommal így neveztük el), aki nem csak a színpadot mászta meg több alkalommal, de csont részegen bemutatta a KoRn-os Fieldynél is lejjebb hangolt és fogott levegőgitározást, vicces figura volt, aki világát nem tudta, és had örvendeztessem pár képpel az érdeklődőket, haha...
Összefoglalva; ez volt az eddigi legjobb KA-rockos koncert, az első két zenekarnak még van mit dolgozniuk önmagukkal, de az irányaik megvannak, majd lesz valami, míg az utolsó két banda a vérprofizmussal szántották fel a színpadot (nekem a Mélypont egy csipetnyit jobban tetszett, de annak is betudható, hogy a The Morning Star-ra már fáradt voltam). Utószóként nem tudok mást írni; még sok ilyen bulit, hasonló fellépőkkel!

Képanyagot találhatsz a KA-rock oldalán itt és white_cannibal mechanicalpogo oldalán itt, s Herceg mester által itt!


Forrás: nuskull.hu

MÉLYPONT - Utolsó Remény

2007. október 5.

Nyolc plusz egy tételes bemutatkozás ez, ami tulajdonképpen első lemeznek is tekinthető. A nagykanizsai zenekar még 2001-ben kezdett zajongani, amolyan HC/metal keverék csapatként, és két demó után jutottak el egy hosszabb anyag rögzítéséhez.

Manapság már thrash/hardcore-ként azonosítják magukat, és biztos is, hogy a srácok nem a finomabbik végét fogták meg a metalnak. Az üvöltözős-hörgős ének talán jobban is áll a kétlábgépes, zúzós-darálós zenéhez. Egyes részek inkább a komplexebb death metalhoz állnak közel, és ebben szerepe lehet az Art Of Butchery felől érkezett Harmat Szilárd gitárosnak. Nekem spec. szimpatikus is ez a death metalba hajló progresszív megközelítés. A Machine Head és a Slayer mellett ott lehet a kedvenceik között a Death is, de érzem egyéb komplexebb extrém muzsikák hatását is. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy olyan szintű fúziós zenei megoldásokban gondolkodnának, mint a progos death/thrash csapatok, de a tempó- és témaváltások sokasága, a váratlan kiállások és díszítések sejtetik az irányultságot. Rengeteg old-school hangulat lelhető fel a dalokban, ami szintén szimpatikus, ahogy az is, hogy a tisztább részekből, a HC vonalból, nincs túl sok. Tény, hogy a hörgős részek, az énektémák picit egyívásúnak tűnnek, de ilyesmi hazai csapattal nem igen találkoztam az utóbbi években, főleg jóval nem.

A Mélypont dalai nem fulladnak kakofóniába, és nem is követhetetlenül öncélú a végeredmény. A Soundboxban készült felvétel hangzásilag is alátámasztja a szerzeményeket. Lehetett volna vastagítani a dobokon, igazítani ezt-azt, de ez így is egy élvezhető, arányosan megdörrenő felvétel. Demóként, bemutatkozó önerős kiadványként maximálisan megfelel. Az egyetlen kakukktojás (leszámítva a cím nélküli akusztikus szösszenetet a vége felé) a záródal, amely a borító szerint a Nagykanizsa Demons (amerikai foci) hivatalos indulója, némi alákevert közönségzajjal, a refrént pedig maguk a játékosok követték el. Témáját tekintve is kilóg, zeneileg is elég alap, de bónuszként elfér. A valódi bónusz záródal pedig egy saját nóta koncertfelvétele, ahol viszont a közönséget sikerült titkosítani.

Szimpatikus zenekar, kíváncsi vagyok, hogy kellő kitartással jutnak-e valamire ezzel a zenei irányultsággal. Remélem, még hallunk róluk!

Sz. G.


Forrás: Hammerworld

Mélypont:Utolsó remény - 2007

2007. szeptember 30.

Ami azt illeti, feladta a leckét a nagykanizsai székhelyű banda. A már 2001-ben indult csapat igen agresszív és komplex muzsikával próbálja magára vonni a hallgatók és a szakma figyelmét, és ha meghallgatod az "Utolsó remény" címmel ellátott első nagylemezüket, amelyet saját kiadásban eresztettek a nagyvilágra, talán Te is az áldozatuk leszel. Miről is pötyögök? Lássuk csak!
A site-hoz elküldött cd kiállása elsőre megnyeri az ember tetszését. A front mondjuk még nem árul el semmit a zenéről, meg én jobban szeretem a grafikusan megjelenített borítókat, de ne legyek már telhetetlen. A tokot széthajtva egy matricázott lemezt találunk, egyszerű logo-albumcím felirattal, mögötte pedig belső borítóval. És ami nagyon fontos, megtaláljuk a szövegeket is szépen, sorban ahogy kell. Piros pont.
A debütanyagot a "Félálomban" nyitja egy jó kis felvezető résszel, majd Beyond-os és Clawfinger-es ízekkel amolyan HC/metal egyveleget alkotva, amiben nekem a rappelős ének nem tetszik. Ezen mindenképpen dolgozni kell még, mert könnyen elriaszthatja a hallgatót a lemez további megismerésétől. Márpedig van még itt mit hallgatni!
A "Mással vagy" ugyan elég sokszor hallott kezdéssel indul, ám a későbbiekben a jóféle reszelést egy ötletes refrénnel feldobják a srácok. Az első szóló sem rossz, mert legalább van és az utána következő kiállásnál egy pillanatra a Mekong Delta ugrik be. Aztán még egy szóló, ami viszont telitalálat! Miért nem csinálnak több ilyet? Ki érti? A végét viszont elszabják a dalnak, nem kicsit, nagyon. Förtelmes ahogy lekeverte valaki a dalt. Hangmérnök úr!!!
A "Hatodik érzék" kezdő effektjei tetszenek, a Beyond hasonlóság megint beugrik. Amolyan metalcore ügyesen, közepes szólóval, a végére egy állat riffel. Az "Elveszett vagyok" hirtelen vágódik be, ami jó nagyon és afféle death metal szerű hangulatot hoz magával, majd hirtelen egy power metal riffet death-es és rappes énekkel tolnak. Idegen, de tetszik. A Celtic Frost és az Obituary neve ugrik be néha. Na, nem a fos befejezésről, ez sajna többször előfordul a lemezen. Az "Összedolt minden" egy igazi vadállat dal. Dallamos zúzda olyan együtténeklős részekkel, ami nagyon bejött, több ilyen kéne. Koncerten tuti favorit, mert elég rövid ahhoz, hogy végig tudd ugrálni, meg elég gyors, hogy ne férjenek a közeledbe táncolni vágyók.
Az ezt követő "Hol vagy ember?" már megintcsak a 90-es évek death metal hangulatát hozza vissza, jó váltásokkal és egy Slayer-ízű szólóval. A negatívuma, hogy kicsit soknak érzem a dalba pakolt váltások számát és nagyon nehezen fejezik be a dalt. Ám jól kapcsolódik a "(...)" jelzett kis instrumentális prüntyögéshez, ami szépen zárja az előző 6 dalt.
A lemezen megtaláljuk még a korábban már kiadott, de itt újrafelvett formában hallható "Ha a Démonok jönnek..." című dalt, ami a Nagykanizsa Demons Amerikai Football Klub hivatalos indulója. Egy amerikai stílusban megírt felvezetőt is csaptak az elejére, amitol nekem viszkethetnékem támadt, de jól illeszkedik a dalhoz. A zene pedig nagyon eltalált. Kár, hogy nem tudom beleélni magam egy futball-indulóba, különben ez lenne a legjobb dal az albumon. A Demons játékosai is részt vettek a felvételnél és ha ilyen jól megy a foci is, mint az együttkiabálás, akkor valszeg bajnokok lesznek.
A lemezt "A másik part" koncert verziója zárja. Ezt először nem értettem aztán rájöttem, hogy nem koncertfelvételről va szo, hanem a dal koncerten játszott verzióját rögzítették a stúdióban. Jóféle kiállásokkal meg törésekkel tűzdelt dal, fasza riffeléssel, ismétcsak a Slayer szellemében készült szólóval. A végére még valódi koncerthangulatot is tudtak varázsolni, bár kicsit nehezen akaródzik abbahagyni már megint a zenélést.
Mit mondhatok el összességében a Mélypont első anyagáról? Hogy a rosszul megválasztott énekhang a mondanivaló rovására mehet, ezen mindenképpen sürgősen javítani kellene. Erős, izmos dalokat tudnak írni, de a sallangot, az elcsépelt és ezerszer hallott, játszott riffeket meg kell próbálni elkerülni. Ezt persze az idő megoldja, hiszen egy elsőlemezes csapatnál még korai lenne a teljes egyediséget elvárni. A fentebb említett csapatokat csupán hasonlításképpen írtam, semmiképpen nem negatívumként. Ha az ember a hatásokat is megismeri, akkor sokkal többet fog talán mondani egy adott muzsika.
Angol szövegkörnyezettel is meg lehetne próbálkozni, mondjuk tesztként egy dalt már angol nyelven megírni és nem a már meglévők közül átírni egyet. Szóval sok munka áll még a fiúk elott, de mindenképpen megéri majd a sok beklefeccölt óra, ha másért nem, akkor az együttzenélés öröméért.
Én ennél azért többre tartom a csapatot. Minden elismerésem az Övék, büszkék lehetnek a munkájukra! Gratula!


Forrás: Fémforgács Metal Site

Mélypont - Utolsó Remény

2007. szeptember 18.

Mélypont - Utolsó Remény
A Mélypont egy 2001-ben alakult, nagykanizsai zenekar, az Utolsó Remény pedig a debütáló lemezük. A csapatot feltehetően marha kevesen ismerik - gondolom, zömmel dél-dunántúliak -, és ha őszinték akarunk lenni, akkor ez így is van rendjén.

Ugyan szó sincs róla, hogy életemben nem hallottam ekkora ótvart, de az effajta metalos hardcore-ban azért iszonyat nehéz, ha nem is újat, de legalább minőséget hozni. Az ének ráadásul az a fajta metalcore károgás, ami mostanában nagyon megy - de nem nálam. Nem kívánok a srácok zsebében turkálni, de első körben egy tisztességes hangzást kellett volna összehozni, hogy ne kelljen a fantáziánkra és a folyamatos, görcsös odafigyelésünkre hagyatkozni, hogy épp ki mit csinál. Ma már kiváló stúdiók vannak a metal és hardcore zenékre, mégha nem is feltétlenül bagóért. Ha majd erre megvan a keret, akkor még a dalokon is csiszolni kell. Ez ugyanis kábé a húszezredik lemezkritikám, ahol el kell sütnöm azt a közhelyet, hogy a lemez lejárta után az égvilágon semmire se emlékszik az ember. Én személy szerint a magyarul éneklő zenekarokat se preferálom nagy általánosságban, de ez még a kisebb probléma, noha a megfogalmazás borzasztóan klisés. Akár még hiteles is lehet a srácoktól ez a roppant pesszimista szövegvilág, és még azt is megértem, hogy nem rózsaszínben látják a világot - mert hát ki igen? -, csak azt nem tudom, minek kell ezerszer elsütött kliséket puffogtatni. Máskülönben, vannak érdekes ötletek a zenében - akusztikus gitár a cím nélküli hetedik dalban, vagy jófajta váltások szinte minden szerzeményben -, és nyilvánvaló, hogy nem tegnap kezdtek ismerkedni a srácok a hangszereikkel, de összességében valahogy mégse áll össze a kép. Érdekes adalék egyébként, hogy a helyi amerikai foci csapatnak a Mélypont írta a hivatalos indulóját, mely szintén felkerült a lemezre, Ha A Démonok Jönnek... címmel.

Az utóbbi pár évben több hazai csapatnál láttuk már, hogy összeszedett, világszínvonalú produkciót tesznek le az asztalra, de azért a többség nem ilyen, így a Mélypont sem.


Forrás: heavymetal.hu - A Metál Portál

Interjú a Mélypont zenekarral

2007. szeptember 2.

Még a szigeten került szóba Halász Márkkal a hazai "kis zenekarok" nehéz helyzete. A beszélgetést mindenképpen folytatni kellett, avagy íme: itt is bemutatkozik a nagykanizsai Mélypont!

Először is, kérlek, mutasd be a zenekart, hátha van még olyan, aki nem ismeri!
A zenekar Nagykanizsán alakult, 2001-től aktív, az idáig vezető út iszonyat rögös volt, tele tagcserékkel, amely stílusbeli vitákon; barátnők, feleségek, gyerekek érkezésén alapult, de ezekről már nem érdemes beszélni� Így hát a lényeg az, hogy a mostani felállás - mondhatom talán - az igazi. Itt most mindenki a tökéletességre törekszik, na meg a kemény zenére, ami odavág és ledönt a földre!

A zenéteken hallani, hogy a tagok majdnem mind másféle zenei irányból jöttek, nehéz volt összehozni a Mélypont-stílusát?
Ez így van, ahogy mondod, tényleg van itt death metalos, thrash, metalcore, hardcore, extrem metalos srác, de - lehet, hogy elcsépelt a szöveg - ez így jó, mert ebből tudjuk összegyúrni azt a komplexet, ami a Mélypont� Mindenki ad bele apait-anyait, persze ezért néha meg kell küzdeni, hogy kinek az akarata valósuljon meg. Néha ütünk, nem szólunk egymáshoz, megsértődünk, majd szkanderban megnézzük kinek az ötlete erősebb. Nem ám, de az nagyon jó, hogy mindenkinek rengeteg ötlete van és hát kemények azok a próbák, amikor rakjuk össze a nótát� Alapvetően a Riba és Krisz hozza a témákat, azokat gyúrjuk át, mindenki a saját szája ízére egy picikét és így lesz meg a végeredmény. A szövegeket Krisz és én írjuk, amely a bulizásról, csajozásról, szivárványról, szerelemről, szakításról és alapvetően a fiú-lány kapcsolatról szólnak� (nevet) Hmm ja� Igen� Arról hogy szar ez az egész világ, ország, meg minden úgy, ahogy van�

Ezek után Te magad hogyan tudnád leírni a zenéteket?
A zenénk stílusát úgy szoktuk leírni, hogy thrash-hardcore, egy kis extrémmel, de persze nem tudjuk behatárolni� De ezt szoktuk mondani�

A gitárosi poszton több tagcserén is átestetek� Riba személyében megtaláltátok a megfelelő embert?
Hát igen, az a gitárosi poszt nálunk mindig fekete lyuk volt, nem volt eddig szerencsénk vele� Na de most!!! Azt hiszem talán négy gitáros is megfordult nálunk mire ideszédült hozzánk Riba, aki úgy kezdte nálunk, hogy csak kisegített minket a tavalyi Pusztulásra Ítélve demónk stúdiómunkálataiban� De itt ragadt, hála a magasságosnak, mert nagyon erős gitáros, remek vele zenélni (és iszogatni!

Hogy írnád le a többieket?
Krisz: az őstag a legrégebbi� Most a basszushúrokat tépi, régebben még velem együtt üvöltött, de a tagcserék miatt leakasztotta a hangszert és nyomja ezerrel, de persze az éneklést nem hagyta el. Csak a zene és a buli számít nála� Ez így is van rendjén. Dani: a dobosunk, a legifjabb tag. Amikor először jött hozzánk ütni, megrémült, hogy mikre kényszerítjük, hogy miket akarunk vele doboltatni, de persze nem hátrált meg, iszonyat sokat fejlődött és most bátran ki merem jelenteni, hogy talán Kanizsa egyik legjobb dobosa! (hú ezért mit kapok most tőle, ha ezt elolvassa� Sziszka: gitárosi funkciókat lát el, régen az Art of Butchery-ben játszott, onnan hozta a death metálos hülyeségeit, amit ugye muszáj belepakolni a dalokba. De persze sose baj ez, mert a lendület, ami ott van tőlünk se áll messze� Ja és én, Hali: énekes, Krisszel együtt alapító tag, mindenkibe beleüvöltöm a világfájdalmat. Bele szeretném vésni az emberek arcába, hogy nem jó ez így; ne legyünk egy ebben a médiadiktátor világban, ne mások mondják meg, hogy mit szeretnénk csinálni� stb� ja és csak Rock and roll!!!

Nemrég jelent meg az új album� Mesélnél róla egy kicsit?
Igen, most júniusban készült el a lemez, Utolsó remény címmel, szerzői kiadásban. A munkálatok a Sound Box stúdióban készültek, itt Kanizsa mellett, Újudvaron. Több mint két hónapig tartottak a munkálatok, mert most a lehetőségekhez mérten nagyon jó hangzást és nagyon jó végeredményt akartunk kihozni� Szerintünk sikerült, meg vagyunk elégedve� 32 perc kíméletlen muzsika, ha valakit valamilyen módon nem zaklat fel, amit hall, az hazudik!

Mondtad, hogy szerzői kiadásban jelent meg, ilyen stílusban mennyire lehetetlen vállalkozás normális kiadót találni?Szinte teljességgel lehetetlen. Szerintünk, ha nincs sok pénzed, nincs sok ismerősöd, ha nem vagy valamilyen most futó zenekar igazi klónja, ha nem haverkodsz a fővárosi menőbb zenekarokkal, akkor nincs esélyed� Sajnos ez így megy�

A Nagykanizsa Demons indulójának az ötlete honnan jött?
Végülis ismerünk sok embert a csapatból, sőt a csapatkapitánnyal és a technikai igazgatóval nagy haverok vagyunk, azt hiszem a zenénket is szeretik. (azt szokták mondani) Tehát ők kerestek meg, hogy csináljunk nekik egy fasza, kemény, odabaszós bevonulózenét. Ez már 2 évvel ezelőtt volt, akkor sebtében gyorsan fel is vettük a mostani induló elődjét� És hááát, na, az nem igazán sikerült, nem voltunk megelégedve a végeredménnyel, így hát felturbóztuk egy kicsit, jobbá gyúrtuk, és annyira tetszett a végeredmény, hogy felraktuk a lemezre! Jól tettük, mert talán az egyszerűségével (végülis egy indulóról van szó), keménységével, a játékosok vokáljával nagyon ütős kis darab lett és nagyon tetszik a lemezhallgatóknak!

Volt egy turnétok a Diablura zenekarral. Honnan jött a lehetőség és mennyire volt ez sikeres?
Úgy gondoltuk, hogy mielőtt nekiállunk a lemeznek, egy kicsit járjuk az országot, megmutatjuk magunkat és nagyon jól jött a meghívás a tapolcai Diablurától. A turnét elméletben a Rockzenészekért alapítvány szervezte, ő küldte volna mindenhová a plakátokat, jelezte volna a kluboknak, hogy mikor érkezünk� Csak hát ebből semmi sem valósult meg, magyarul jó magasról szartak a fejünkre, úgyhogy a 12 fellépésből talán a fele valósult meg. Olyan helyeken is játszottunk, ahol azt sem tudták, hogy koncert lesz� De azért nagyon jó kis bulik voltak, a Diablurások isteni buli arcok és jó zenészek, nagyon rendes tagok tényleg! Tehát jó kis turné lett volna, ha úgy valósul meg, ahogy megálmodtuk, de hát ugye ez nem szokott összejönni, főleg így az elején, hisz mi csak még "egy vidéki kis zenekarocska" vagyunk!!

Hát igen, a "kis zenekarok" nincsenek könnyű helyzetben� Mik a terveitek a jövőre nézve?
Az, hogy a "vidéki kis zenekarocska" megmutassa, hogy az amatőrség nem a zenére értendő és egy kicsit több emberhez eljuttatni a zenénket és hogy - talán! - kilépjünk a fent említett jelzőből. Rengeteg helyre elküldtük a lemezt, próbálkozunk azért kiadókkal is, külföldre is postáztunk, megírva, hogy, ha látnak benne fantáziát, akár angolul is mehet a móka. Most tényleg megpróbáljuk promotálni a tudásunkat, mert nem lehet igaz, hogy hat évnyi küszködés, zenélés, viták, szétválások, újra-összeborulások, anyagi nehézségek után, nem lesz semmi visszhang!!! Szervezünk a magunk szakállára egy kis turnét ősszel, olyan 10-12 állomásost szeretnénk, próbáljuk tényleg jól leszervezni a koncerteket, mert akárhogy is, mi élőben dörrenünk a legnagyobbat! Aki teheti, jöjjön és nézzen meg minket, nem okozunk csalódást! A zenekarról híreket, információkat, koncerthelyeket és időpontokat a www.melypontzenekar.hu oldalon lehet megtekinteni� Talán szerencsénk lesz és valami összejön�

Ja! És a kedvenc magyar kajánk a rántott hús!!!!!! SOK!!!!!!!!!!!!


Forrás: SoproniRock.hu

Lemezkritika - Utolsó remény

2007. augusztus 27.

A 2001 júliusában, Nagykanizsán alakult Mélypont zenekar idén érkezett el az első teljes nagylemez felvételéhez. A ma már csak két eredeti tagot (Dominkó Krisztián- basszusgitár / ének, és Halász Márk - ének) magában foglaló alakulat stílusa a pályájukat terhelő tagcserék következtében folyamatosan csiszolódott, így a kezdeti metal/hardcore vonal - bár még mindig érezhetően benne van a zenéjükben - már egyáltalán nem annyira egyértelmű címke, ha le akarjuk írni muzsikájukat. A folyamatosan változó felállás történetét már ismerhetik a tisztelt olvasók, hisz készült róluk NuSkull-os adatlap, így a múltra nem térnék ki még egyszer, a lényeg úgyis a jelen, vagyis amit a két említett őstagon kívül Kovács Dániel dobos, Ribarics Tamás, és Harmat Szilárd gitárosok az "Utolsó Remény" című, - a Soundbox stúdióban felvett - lemezen megalkottak.

A harminckét percnyi muzsika elég sokszínű, speciális vegyületet alkot, egyaránt táplálkozik a kilencvenes évek meghatározó zúzda csapatainak munkásságából (Machine Head, illetve kevés Fear Factory hatásokat érzek leginkább), aztán a modernebb zenékből, néhol a nu metalból, de érezhető benn egy adag Slayer is helyenként (Riba nagy favoritjai, ha jól tudom), valamint dallamos death metal befolyás is, amit én az Art Of Butchery irányából érkezett Harmat Szilárd gitárosnak tulajdonítok, aki nyilván nem akarta levetkőzni a Butchery-beli munkásságát. A rengeteg behatás ellenére az anyag mégsem mutat széteső produkciót, mivel kellő dinamizmussal, vehemenciával tálalják szerzeményeiket.

A Félálomban hatásos nyitódal, enyhén Machine Head-es, morózusan riffelős bevezetéssel, melynek elhalkuló hangjai után basszuspengetésekkel robban be egy igazi crossover vegyület, tempós dobokkal, s nu metal-szerű dinamikai megoldásokkal: a rappelős tiszta, basszuspengetéssel kísért verzék, és az acsarkodó üvöltéssel kísért zúzás váltogatásával. S hogy ne lehessen pár szóban elintézni a dalt, belefűztek egy igazi durvulat thrash-es intenzív gyorsulást, és egy metalcore-os breakdown-t is. A Mással vagy is vastag riffelős témázással indít, korai (vagy ha úgy tetszik, Christ Illusion-ös) Slayer-es tekerésbe vált, a refrénje viszont nagyon a Fear Factory Demanufacture lemezén hallott effektezett hideg énekdallammal kísért reszelés. A gitárszóló király, s talán itt érezni először ténylegesen Szilárd múltját, egy-két harmőnia az Art Of Butchery dallamos death palettáján sem mutatott volna rosszul, de összességében is jó témákból építkezik ez a track, az egyik kedvencem a CD-n. A Hatodik Érzék némi sampler-zörejjel tarkított zúzás, dinamikus, rappelést és bestiális üvöltést egyaránt alkalmaz, s okos a tört ritmusú építkezés a tekerős szólója alatt, technikás témákkal fűzve a málházást - újabb erős darab. Az Elveszett Vagyok kezdése kifejezetten előremutató, technikás villantású őrültem megcsavart riffjével, az első, ahol megmutatják, hogy nem csak a kilencvenes évek vezető brutál bandáit szeretik, hanem a kortárs durvulatokat is. Némi death metalos sodrás is tapasztalható, persze nem a "floridai�, inkább a svéd, dallamosabb fajtából. Itt jegyzem meg, hogy nagyon jól színesítik az anyagot ezek a hatások, és a remek szólómunka, melyek egyedi színt is kölcsönöznek a modern / extrém metal - hardcore vegyületnek.

Súlyos az Összedőlt minden kezdete is, hardcore-os ordításokkal és szövegmondással, zúzós gitártémával, duplázóval alátámasztott energikus tempózással. Jól váltogatja a tiszta éneket az üvöltéssel, talán az egyik legfogósabb tétel a CD-n, én ezt választanám talán klipesítéshez. Breakdown-nal indít a Hol vagy ember?, s old school thrashes kalapálással váltakozva, a CD talán legjobb szólóját felvonultatva. A merengő leállás szomorú beszédje durva zúzásba váltva mutatja meg mekkora dög van bennük, Hali pedig egy igazi vadállat. Az érdekes címmel ellátott (&#65533 akusztikus pengetés, szinte flamenco (?) hatású lépdelés másfél percben, mely mutatja a dalszerzédi kvalitásokat, s remek felvezetése a Nagykanizsa Demons amerikai football csapat hivatalos indulójának számító Ha a Démonok jönnek-nek, mely ennek megfelelően igazi beindulós, dinamikus, egyszerűségében hatásos puritán HC/metal himnusz, refrénje igazi csordavokál, ahol a csapat játékosai is kieresztik hangjukat. A záró A másik part is az eddig megismert old és new school, modern és régebbi témákból, megoldásokból egyaránt merítő vegyület, súlyosan jó szólóval.

Ami hibaként felemlegethető, a néha előforduló egy-két elcsépelt / elhasznált riff, vagy túl egyszerűen megoldott ritmusváltás, melyek zavaróan hatnak az egyébként jó ötletek közt, ezeket szigorúan ki kell gyomlálni, több pörgetéssel izgalmasabbá tenni a váltásokat, de amúgy nagyon jó kis zúzós csapat ez, egy igazi vadállat ösztön-énekessel. Ide tartozik még, hogy néha a szövegértés eltűnik az acsarkodásban, ezt is lehet változatosabban, de úgyis a tapasztalat hozza ezt is. Bemutatkozó lemezként abszolút vállalható a produkció, s mivel tudom, hogy élőben sokkal jobban megdörrennek ezek a dalok - a hangzás a lehetőségekhez mérten jó, arányos és tiszta, de vastagabb gitárokkal jóval ütősebb lenne - , így azt tanácsolom, minnél többet koncertezzenek, amerre csak lehet, s egy igazi hiánypótló is lehet a csapat, mivel itthon eléggé eltünedeztek a hasonló stílusú bandák.


Forrás: nuskull.hu

Album után, turné előtt a Mélypont

2007. augusztus 7.

"Utolsó remény" címmel megjelent a nagykanizsai Mélypont albuma. A metál/HC vonalon mozgó zenekar rendesen átalakította a honlapját, jelenleg az őszi önálló lemezbemutató turnét szervezi - tehát igazán nem lehet azt mondani, hogy unatkoznának mostanság. Azért az idehallgass.com és olvasói érdeklődésére készséggel válaszoltak az album befejezése után.

Idehallgass: Hol/kivel rögzítitek az Utolsó reményt?
Mélypont: Az újudvari Soundbox stúdióban vettük fel, a hangmérnökök Pusztai László és Berczelly Bálint voltak.

IDH: Minden rendben ment a felvételekkel, illetve elégedettek vagytok az eredménnyel?
MP: A gitárokat leszámítva nem volt különösebb gond, de azok hangzásával rengeteget kísérleteztünk, hogy meglegyen a megfelelő súlya és dinamikája. Természetesen a tervezettnél később sikerült befejezni, a hangmérnökök és mi is különböző munkaidőben dolgozunk, ők is járnak fellépésekre, és a lehető legjobbat akartuk kihozni a lehetőségekből.

IDH: Ki adja ki az anyagot?
MP: Szerzői kiadásban jelenik meg, de szeretnénk több kiadóhoz is eljuttatni itthon és külföldön egyaránt. Tervezzük a lemez angol nyelvű kiadását is, de csak a visszajelzések függvényében.

IDH: Az idehallgass.com-ra korábban feltöltött számok közül hallható valamelyik az albumon?
MP: A másik part c. nóta koncertverziója lett rögzítve, ami abban különbözik az előző felvételen lévőtől, hogy akkor egy zenész kollégát kértünk meg, hogy játsszon szintetizátoron kíséretet, majd a szám befejeztével egy zongoraszólót. Mivel szintis nincs a bandában, ezért koncerten a szám végére egy tipikus döngölős, gitárnyúzós riffet raktunk és ez annyira bejött a közönségnek, hogy ezzel a verzióval is felvettük a számot élőben, a saját alapokat használva. A korábban említett Ha a Démonok jönnek... is szerepel az új lemezen, szintén élőben rögzítettük, egy kicsit lendületesebbre írtuk át, és az új verzión nyolc Demons játékos is énekel, továbbá a csapat hazai mérkőzéseinek állandó kommentátora készített egy kis bevezetőt. (ez utóbbi szám az idehallgass rádiójában is rendszeresen felbukkan és a Kanizsa Rádióban is rendszeresen kérik a hallgatók - a szerk.)

IDH: Készültök-e valami nagyobb dobásra a közeljövőben (klip, fesztiválos fellépés, turné, stb...)?
MP: Tavasszal voltunk egy tíz állomásos turnén a Diablura zenekar vendégeként, az ősszel szeretnénk egy saját lemezbemutató turnéra indulni, van már néhány fix helyszín (Budapest, Győr, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Csurgó), további állomások szervezés alatt, köztük egy zágrábi és egy erdélyi koncert is.

IDH: Van-e valami érdekes, poénos sztoritok a mostani, stúdiós időszakból?
MP: A legviccesebb sztori az ének felvételénél történt, amikor Hali és Krisz megbeszélték, hogy egy kicsit italoznak előtte bemelegítésképpen, hogy zengősebb, öblösebb legyen a hangjuk. De Krisznek ez túl "jól" sikerült és a felvételek során bizonyos szavak (pl.: emlékek) gyors kiejtése már problémát okozott, mind a hangmérnökök, mind a zenekartagok könnyesre nevették magukat, amikor visszahallgattuk az eredményt.

A FONTOSABB ÁLLOMÁSOK A MÉLYPONT TÖRTÉNETÉBEN:
2005. Nagykanizsa Demons Amerikai Football Klub hivatalos indulójának elkészítése és felvétele
2006. - februárban meg jelent a Pusztulásra Ítélve című, négy nótát tartalmazó demó, ami főként promóciós célokra lett felhasználva
2007. - országos turné a Diablura társaságában
2007. - megjelent a kilenc számot tartalazó Utolsó remény című album
2007. - elkészült a zenekar új honlapja

A ZENEKAR TAGSÁGA:
Halász Márk (Hali) - ének
Harmat Szilárd (Sziszka) - gitár
Kovács Dániel (Dani) - dob
Ribarics Tamás (Riba) - gitár
Dominkó Krisztián (Tarzan) - basszusgitár, ének

(idh)


Forrás: idehallgass.com

Sziasztok!!
Na király volt ez a pénteki koncert a Rocksuliban!!
A hangosítás is jó volt, a közönség is élvezte!!
Zoli pedig egy meglepetés számot is elénekelt, gitározott egyedül! (U2-One)
Legközelebbi koncertünk elvileg a Sikk Music Caféban lesz, de ez még nem biztos. Majd írok mindenről időben!!
Sziasztok!!!
-------------------------------------------------------------------------------
SMOKE

Nos, az előre leszögezve hogy koncert márpedig lesz. Csak nem a Freesquier-rel, hanem egy általunk kevésbé ismert metalbandával, akik az Orange-ban szeretnének fellépni (nem debreceniek) és minket kértek fel előzenekarnak. (Az infót Tomi szállította, szóval ha végül fals lesz őt püföljétek ) Amint lesz bővebb info a koncertről, lövök egy újabb bejegyzést. Hogy miért ide, arról majd egy következő bejegyzésben.

Már sokan hiányolták a koncerteket, de a január és a február az új számok írásával telt, viszont a tavasszal már lesznek koncertek. A fix időpontokat és helyeket ide is felraktam, persze van még néhány buli szervezés alatt, amint lesznek konkrétumok, azok is felkerülnek. Addig kitartás és klikkeljen mindenki ránk sokat!

Sziasztok!
nahát ahogy a koncertek menüben is látható február 27-én a rocksuliban lépünk fel.
jó kis koncert lesz!!
gyertek, ingyenes

Szóval felléptünk a Szigeten.délután 2kor, így történt:

Fish'inthe'Fish
Bence gitárosunk barátnője megszámolta a jelenlévőket: mintegy 612 fő jelent meg.
Ennek körülbelül a 75%-a külföldi volt, nem tudom mennyire élvezhették az egyébként "Pörgős indie-ska-punk variációk"-nak bélyegzett alternative-punk-hardrock-grunge-mittomén-milyen muzsikát.
"muzsikát"
Reggelről söröztünk /egyebek/, így kellemes hangulatban indultunk neki a koncertnek, a haverok megtöltötték az első sort /KÖSZÖNET ÉRTE!!!/ és lelkesen tapsoltak, ami igen jól esett.

Nomármost, lábjegyzet, mintegy magunknak, és nektek:

1. Olyan iszonytató tempót diktáltunk, hogy azt ember nem bírja, nem szabad, le kell gyűrni magunkban a "koncertparát"
2. Kurva jó volt a hangosítás /ezúton szeretném megköszönni a keverősöknek, mert akkor bizony elfelejtettem
3. A pengetőet a kezemhez csavarozni
4. Mer' elejtem

sorba jöttek a számok, "Ez a Szerelem, Az én leklem kő, a te lelked gyémánt, ..."
a nagy izgalmak közepette a Sátor mélyén-t sajnos kihagytuk, magam sem értem a dolgot.
Úgy megnéznék már különben kívülállóként egy koncertünket, mert persze "kurvajóvolt" meg "vááááááá" de mondjuk kiváncsi lennék a 15 éves emos osztrák kislány véleményére is, aki csak a pengetőt kéri el, szopni meg óne.
Százszónak is egy a vége: Mi élveztük, hogy a közönség mennyire, az passz.

Punish Yourself
no kérem, iylet még nem láttam.
Emberek neonszínekben pompázva disco-techno-metál-punk-industriált nyomnak. Nem nagyon ecsetelném a dolgot, nézzetek utánuk, élveztem.

Serij Tarkan
Személy szerint leragadtam a System Toxicity albumánál, az etalonnál, Serij Tarkan jó, avantgarde-metál, de ... nem tudom szétszedni magamban. végighallgattam.

Varga Zsuzsa
Kérem tisztelettel
Nem is értem hogy lehet az, hogy ez a hölgy a Vénuszban énekelt. Két variáció van.
1. A pénzért csinálta.
2. Ezt csinálja a pénzért.
Az elsőt megbocsátom, a másodikat pedig nem tudnám, mivel egy olyan kurvajó zenei stílust képviselnek ,amit kár lenne "divatból" esetleg "pénzérdekbő" csinálni. Ajánlom mindenkinek, én az első sorból élveztem a koncertet végig, mivel
1. Volt lehetőségem az első sorban lenni
2. Körülbelül 50 ember volt a koncerten ,esetleg 80-an.
Egyszer elmentem sörért is.
Szóval mindenképpen hallgassátok őt myspace-n vagy vhol, vegyetek lemezt, mert jó!!!!!!

Annyira jó, hogy ping-pong labdára írtam neki üzenetet, remélem megkapta.

na, csókoltatok mindenkit, legyetek jók:
Gergő

hello!
A bandámmal (Silent Shout) egy vetélkeőnveszünk részt, ahol az első helyezett 200.000 forint értékben nyerhet stúdióidőt. Hogy ezt megnyerjük rátok lenne szükségünk. Ha nem okoz nagy fáradtságot, akkor kérlek naponta 1x, 1 gépről kattintsatok rá erre a honlapra: http://hallgass.hu/zenekarok/silent-shout

Minden látogató után kapunk 1 pontot, és ha szeptember 31-ig a mi bandánk adatlapját tekintették meg a legtöbben, akkor megnyerjük a stúdióidőt ami állati jó lenne, mert van elég sok számunk amik közül párat szivesen fölvennénk, hogy majd később nektek is megmutathassuk!

Ennyire szerettünk volna benneteket megkérni, és ha tudjátok linkeljétek be másoknak is ezt a honlapot, ami a Silent Shout hallgass.hu adatlapja is egyben. Köszi szépen nektek!!

üdv, Dani

A zenekar hivatalos honlapjáról letölthető az Extreme Loneliness - Fragments bónusz nélküli album. http://frost.try.hu

2008.január 18-án lejátszottak minket egy szerb rádióállomáson: No Limit Radio. A müsor neve pedig DemoLition. Az adásból azt a részletet amiben mi szerepeltünk, azt itt megtekinthetitek:

http://www.esnips.com/doc/c8336451-22d9...

Még egy fontos dolog van, amiben viszont a TI segítségetekre van szükségünk.
A bandánk jelentkezett a 2008-as Metalchamp fesztiválra. De annak érdekében hogy játszhassunk a szavazataitokra van szükségünk! 1x SZABAD csak szavazni és ahhoz csak 1 nevet és egy e-mailcímet kell megadni. Kérünk szavazzatok ránk ezen a honlapcímen, nagyon sokat segítenétek a bandának: http://www.metalcamp.com/nav.php?id=44&lang=en&subid=0

Nagyon szépen köszönjük!!

Megért egy misét a november 22-i „Disasters Grind” lemezbemutató koncert is. Nagy volt a pörgés, a felvidéki Drastic Means remek bulijával kezdődött az este, majd itt láthatta először a nagyérdemű a „The Ghost” című dalra készített videóklipet.
December 14-én pedig a Felvidéken, Ipolyságon játszottunk. A Gallery Pubban parázs hangulatban nyomtunk, a füsttől szinte semmit nem láttunk, a közönség ezerrel pörgött, aztán hajnalig szó szerint folyt a pia!
A tervek szerint áprilisban visszatérünk Ipolyságra, ugyanis meghívást kaptunk a III. Drastic Festre...