BLOGOK, HEAVY METAL CMKE

2010 Március 28.-án elkezdtük a próbákat.
A próba, a várakozásainktól sokkal jobban sikerült, s így, rövid időn belül koncertképesek leszünk a teljes, régi koncertprogramunkkal.

Mpoint - Mpoint (demo)

2009. február 6.

Furcsa arcok ezek az Mpoint-os csávók. Első nagylemezüket - amit még Mélypont néven készítettek - annyira kiosztottam, amikor írtam róla, hogy kimondottan ragaszkodtak hozzá: új anyagukat is én vesézzem ki ahelyett, hogy odaadom valaki másnak a stábunkban. Ennek oka szerintük, hogy ez a kétszámos cucc sokkal ütősebb lett, és jobban reprezentálja azt az erőt, amit eddig nem sikerült meglelnem a csapatban. Amikor viszont - egy nagyon rossz pillanatomban - úgy döntöttem, eleget teszek kérésüknek, és félve beraktam a CD-t, mindent megértettem.

A minőségbeli, kábé három lépcsőfokos ugrást a süket is hallja, kérem szépen. Persze nem mondom, hogy életem demojáról van szó, de az angolra való áttérés mellett hatalmas előrelépés történt a hangzásban is, akárcsak dalszerzés terén. A két nóta (Deadness és Land Of The Sheep) végre egy határozott, céltudatos zúzda bandát sejtet. Azt a fajta mindent elsöprő brutalitást érezni az új szerzeményeken, mint a korai Slipknot és a Chimaira lemezeken. Van ugyan egy csipetnyi metalcore bukéja is a dolognak, de szerencsére nem az unalomig erőltetett, skandináv ikergitáros formában, sőt helyenként egész ötletes a cucc, célzok ezzel például a mindenki által ismert "Látjátok feleim" idézetre.

Ha a következő cuccon is ekkora fejlődést fogok tapasztalni - elsősorban dalszerzés terén -, akkor hazánk egyik meghatározó underground bandája lehet a nagykanizsai társaságból. Úgy legyen!


Forrás: heavymetal.hu

Mélypont - Utolsó Remény

2007. szeptember 18.

Mélypont - Utolsó Remény
A Mélypont egy 2001-ben alakult, nagykanizsai zenekar, az Utolsó Remény pedig a debütáló lemezük. A csapatot feltehetően marha kevesen ismerik - gondolom, zömmel dél-dunántúliak -, és ha őszinték akarunk lenni, akkor ez így is van rendjén.

Ugyan szó sincs róla, hogy életemben nem hallottam ekkora ótvart, de az effajta metalos hardcore-ban azért iszonyat nehéz, ha nem is újat, de legalább minőséget hozni. Az ének ráadásul az a fajta metalcore károgás, ami mostanában nagyon megy - de nem nálam. Nem kívánok a srácok zsebében turkálni, de első körben egy tisztességes hangzást kellett volna összehozni, hogy ne kelljen a fantáziánkra és a folyamatos, görcsös odafigyelésünkre hagyatkozni, hogy épp ki mit csinál. Ma már kiváló stúdiók vannak a metal és hardcore zenékre, mégha nem is feltétlenül bagóért. Ha majd erre megvan a keret, akkor még a dalokon is csiszolni kell. Ez ugyanis kábé a húszezredik lemezkritikám, ahol el kell sütnöm azt a közhelyet, hogy a lemez lejárta után az égvilágon semmire se emlékszik az ember. Én személy szerint a magyarul éneklő zenekarokat se preferálom nagy általánosságban, de ez még a kisebb probléma, noha a megfogalmazás borzasztóan klisés. Akár még hiteles is lehet a srácoktól ez a roppant pesszimista szövegvilág, és még azt is megértem, hogy nem rózsaszínben látják a világot - mert hát ki igen? -, csak azt nem tudom, minek kell ezerszer elsütött kliséket puffogtatni. Máskülönben, vannak érdekes ötletek a zenében - akusztikus gitár a cím nélküli hetedik dalban, vagy jófajta váltások szinte minden szerzeményben -, és nyilvánvaló, hogy nem tegnap kezdtek ismerkedni a srácok a hangszereikkel, de összességében valahogy mégse áll össze a kép. Érdekes adalék egyébként, hogy a helyi amerikai foci csapatnak a Mélypont írta a hivatalos indulóját, mely szintén felkerült a lemezre, Ha A Démonok Jönnek... címmel.

Az utóbbi pár évben több hazai csapatnál láttuk már, hogy összeszedett, világszínvonalú produkciót tesznek le az asztalra, de azért a többség nem ilyen, így a Mélypont sem.


Forrás: heavymetal.hu - A Metál Portál