BLOGOK, ROCKINFORM CÍMKE

2009-10-05 - Rockinform
http://www.rockinform.hu/machine-mouse-csak-csendben-csak-halkan%268230-311.html

Egy igazán különlegesnek mondható albummal jelentkezett július közepén a Machine Mouse kvartettje, hiszen a „Lábujjhegyen” CD nem egy szimpla válogatás album lett, és nem is egy úgymond akusztikus anyag, bár mindkét jelző illik rá bizonyos fokig. A részletekbe a csapat gitárosa, Dandó Zoli avatta be lapunkat.

Régóta gondolkodtunk már egy akusztikus lemez lehetőségén, legelőször akkor, amikor Ragának hirtelen beállt a dereka, és akusztikusan „kényszerültünk” muzsikálni, dob helyett egy kongás kisegítővel. Akkor éreztük meg, hogy ezek a dalok így is nagyon jól meg tudnak szólalni. Ezenkívül a legutóbbi „Egérút” albumunk után nem is akartunk ilyen gyorsan sorlemezt, ezért döntöttünk egy unplugged-jellegű CD mellett.

Ami először szembetűnik a kiadvány kapcsán, az a legutóbbi öt klipes számotok áthangszerelt verziója. Ezek a dalok szabályos stílusváltáson mentek át…
Szerettünk volna egy olyan akusztikus lemezt létrehozni, amely nem arról szól, hogy a nótáinkat eljátsszuk ugyanúgy, csak akusztikus gitárral, torzító nélkül. A zenekar szerint sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek egy-egy dalunkban, dallamosságukat és harmóniavilágukat tekintve több mindent bele lehet képzelni, mint egy „sima” rock dalba. Így például az „Ajtó nyitva áll”-ban élő fúvósszekció hallható, a „Játékos” című szám funky-s hangszerelését pedig egy jazzes gitárszóló teszi még színesebbé. Mivel zenei producer és hangszerelő is vagyok, rengeteg egymástól távol álló stílusú produkció kerül ki a kezeim közül, éppen ezért nem állt tőlem távol, hogy az eredeti dal stílusától merőben mást is láthassak a saját szerzeményemben. Így került sor a „Fenn a csúcson” című tétel bossanova jellegű megjelenítésére, amely nekem leginkább a „Nagy Utazás” című Dés-slágerre hasonlít hangszerelésében, talán a gyönyörű trombitaszóló miatt is.

Egyáltalán miért éreztétek úgy, hogy a Machine Mouse-nak némiképp el kell szakadnia a csapatra jellemző dallamos rockzenétől?
Egyáltalán nem érezzük elszakadásnak ezt az új hangzásvilágot, hiszen a lemezen továbbra is dallamos rockzene hallható, csak a torzított gitárok helyett a zongora és az akusztikus hangszerek kaptak nagyobb teret.

Mennyire volt nehéz ezeket a hangszereket beépíteni, vagy ha úgy tetszik bevonni a már elkészült számokba? Illetve hogyan zajlott a munkának ez a része?
Legelőször a saját stúdiómban összeállítottam egy vázlatot a dalokból, utána CD-n kiosztottam a többieknek, és mindenki megtanulta a rá eső részt. A következő fázisban rögzítettük a dobokat a Pannónia Stúdióban, ezután következett a basszus- és az énekfelvétel az én stúdiómban. A fúvós- illetőleg zongora-felvételek szintén a Pannóniában készültek, és számomra hatalmas élmény volt játszani az ottani óriási Bösendorferen.
A „Játékos” vonósszólamait pedig Szirtes Edina Mókus játszotta fel, akinek interneten küldtem el a zenei alapot, s ő a saját stúdiójában játszotta fel a hangszeres részeit.
Tehát kicsit más munkamódszert alkalmaztunk, mint a régóta jól bevált próbatermi zeneszerzés: stúdiókörülmények között, precízen kitalált hangszerelési részeket sajátított el minden zenekari tag, amiket ezután rögzítettünk.
A „Lábujjhegyen” CD hangvétele lehetővé teszi a számotokra, hogy egy olyan közönségréteg is megismerjen, megkedveljen benneteket, akik nem éppen a rockzenéért rajonganak. Mennyire volt ez cél a számotokra az anyag elkészítésekor?
Nem volt tudatos a részünkről, hogy más korosztályt, illetve más zenei érdeklődésű réteget is megcélozzunk, de érezzük, hogy ezzel az albummal sokkal könnyebben jutunk el olyan emberekhez is, akikhez eddig sosem volt szerencsénk sem a koncerteken, sem a CD-vásárlók között. Szóval bízunk benne, hogy ennek az albumnak a dalaival megnyerjük a bizalmukat, s ellátogatnak a fellépéseinkre, illetőleg talán a korábbi lemezeinket is beszerzik majd.

Az album másik különlegessége egy vadonatúj nóta, a „Pofoz az élet”. Milyen lett ez a friss tétel, és mennyire tükrözi azt az irányvonalat, amerre a Machine Mouse kíván haladni a jövőben, mondjuk a következő stúdióalbumával?
Kicsit zongora-centrikus, angolszász hangvételű a dal, de rendkívül lendületes. Reméljük, hogy a rádióknak is megnyeri majd a tetszését, mert szerintünk igencsak slágergyanús lett. Ezzel a számmal pont az akusztikus illetve a rockos hangzásvilág közé szerettünk volna betalálni, átvezetésképpen a következő stúdiólemezhez, amely biztosan az eredeti hangzásvilágot követi majd.

Ha jól tudom, ehhez a darabhoz egy videóklip is készült már…
Igen, a klipet már leforgattuk, vágás alatt van, és reméljük, hogy a hamarosan már látható is lesz a zenei csatornákon. Képi világában ezúttal igyekeztünk a lemezborító hangulatához közelíteni, ami az eddigieknél jóval elegánsabb kiállású zenekart mutat.

Az új számokkal egyébként hogy álltok? Az elmúlt két évben gondolom több új dalotok is született…
Van már néhány félkész darab, pár vázlat, de ebben az évben szeretnénk erre az akusztikus albumra koncentrálni, és őszre tervezünk egy exkluzív lemezbemutató koncertet is. Ezenkívül a koncertjeinken is folyamatosan mutatjuk be ennek az anyagnak a számait.

A „Lábujjhegyen” CD-re négy külföldi sláger Machine Mouse-osított változata is felkerült. Miért pont ezekre a tételekre esett a választásotok, illetve mit sikerült kihoznotok belőlük?
A „You Got It” Roy Orbison egyik legutolsó slágere, és ezt az énekesünk, Andris választotta. Igyekeztünk majdnem tökéletesen megtartani az eredeti hangzásvilágot, amit a zseniális Jeff Lynne hangszerelt és írt, ő volt ugye az ELO énekese, és ő csinálta a Beatles Antológia újra-hangszereléseit is.
Az „Another Cup Of Coffee”-t én választottam a Mike And The Mechanics repertoárjából, nagyon szeretem ugyanis az énekes, Paul Carrack hangszínét, és ebben a dalban sikerült nagyon hasonlót énekelnie Andrisnak is, amire igencsak büszke vagyok. Akinek ez a zenekar nem ismerős, annak segítségképpen csak annyit, hogy a Genesis gitárosának, Mike Rutherfordnak a projektje.
A „Sleeping In My Car” a basszusgitárosunk, Norbi ötlete volt, nem is emlékszem, hogyan jutott eszébe, miért ezt választotta, de sikerült nagyon jól megcsinálni a mi olvasatunkban. Mivel a harmóniaváza megegyezik a Journey „Don’t Stop Believin’” című daláéval, ezért - zenei tréfaképpen - bejátszottam a szám végére az említett Journey-dal gitár-bevezetőjének részletét. (nevet)
A késői Ramones-nótának számító „Poison Heart”-ot pedig természetesen a dobosunk Csabi hozta, és érdekesség, hogy ezt a dalt végül fele tempóban csináltuk meg, így balladás jelleget öltött az egész, de a középrész után egy kis darabon azért visszatérünk az eredeti tempóhoz!

Jól látom, hogy a legutóbbi albumotokkal sikerült egy jó nagyot előre lépnetek, és hogy a Machine Mouse manapság sikeresebb, mint eddig valaha is volt?
Igazából nem a lemezzel, hanem a „Fenn a csúcson” című tétellel sikerült elérnünk sikereket, de azzal sem igazán nekünk, hanem magának a dalnak: sokan nem is tudják, ki játssza valójában, de énekelgetik. Ezt taxisokon teszteltem már le néhányszor: beszállok gitártokkal az autóba, megkérdik, melyik zenekarban játszom, kiderül, hogy nem ismerik, majd a „Fenn a csúcson” eldudorászása után bevallják, hogy ezt már sokszor hallották… (nevet)

Köztudott, hogy Ragának a Machine Mouse mellett ott van még a Ramones Mania, és te is folyton több projekten dolgozol. Milyen munkákban vesztek még részt mostanában?
Raga a Ramones Manián kívül Csordás Tibivel muzsikál a Fight Clubban, és úgy hallottam, hogy éppen stúdióznak... (nevet)
Én a saját stúdiómban dolgozom: rengeteget hangszerelek, ebben az évben is több lemezt adok majd le, emellett vannak session-munkáim is, és szoktam játszani Tóth Gabival, valamint volt egy tavaszi turném a Nox-szal.

Mindezeken túl egy nagy megtiszteltetésben is részed volt…
Így igaz, hiszen egy japán gitárkészítő manufaktúra, a Sago Guitars egyik európai képviselője lettem, és a saját elgondolásaim alapján készítették el a hangszert, DZ berakással a fogólapján. A www.sagoguitar.com oldalon egy videó is látható rólam és Nagy Norbertről, a másik endorserről!

Tudom, hogy korai még a kérdés, de előreláthatólag mikorra várható a következő Machine Mouse sorlemez?
Vagy 2010 végén, vagy 2011 elején. Nem szeretnénk megbontani azt a tendenciát, hogy 2 évente adunk ki lemezt.

www.machinemouse.hu
Bánfalvi Ákos