MARCELL BLOGJA

Az elmúlt hetekben sok minden változott, most gyorsan összefoglalnám a történtek hátterét. Körülbelül két hónapja "megkeresett" minket a ProArt és az oldalunkat illegálisnak minősítve ideiglenesen el is távolíttatta azt. Hosszas utánajárás után a következőkre derült fény.

Magyarországon olyan szerzői jogi törvény van hatályban (konkrétan az 1999. évi LXXVI. - Szjt), amely a szerzők vagyoni jogainak kezelését közös jogkezelő szervezetekre ruházza át. Ez független attól, hogy igényled-e, vagy sem, mindenkire vonatkozik kérés nélkül is - tehát ha Pistike beleordít a mikrofonba, az máris egyedi műnek minősül és vonatkoznak rá a szabályok.

A zeneszámok továbbközvetítéséhez (ezt csináljuk mi) felhasználási szerződést kell kötni a szerzőkkel, és egyben fizetni is kell érte. Fizetés nélküli szerződés nincs, még akkor sem, ha ez lenne az előnyös mindkét félnek - például a mi esetünkben, amikor a zenekaroknak érdekük, hogy a zenéjük megjelenjen nálunk, nekünk pedig érdekünk, hogy ne kelljen érte fizetnünk. Mindkét fél számára ez lenne a legelőnyösebb, mégse megvalósítható.

Mivel a vagyoni jogok kezelését a közös jogkezelő szervezetek végzik, nekik kell fizetni. Jogkezelő szervezetből csak zenei téren rögtön 3 is van, név szerint:
- az ArtisJus, mint szerzői jogokat védő egyesület,
- az EJI, mint előadóművészek jogait védő szervezete, és
- a MaHaSz, mint a magyar hanglemezkiadók érdekeit védő szövetség.

Természetesen mindhárom szervezet saját díjszabással rendelkezik és külön-külön kell fizetni nekik. Nézzük sorban a publikus táblázatokat, és hogy mennyibe kerülne ilyen feltételek mellett üzemeltetni a Hallgass.hu-t (1000 db mp3-mal számolva):
- ArtisJus: minimum havi 60 000 Ft,
- EJI: minimum havi 61 000 Ft,
- MaHaSz: már végig sem olvastam.

Ezek minimumdíjak, tehát még több járulékos % számolgatással jön ki a végső fizetendő díj, gyors fejszámolás után nekünk kb havi 200 000 Ft/hó jött ki. Ennyi pénzünk természetesen nincs, és ha lenne sem nekik adnánk. Ezek az adatok az on-demand jellegű felhasználásra vonatkoznak, tehát arra, hogy minden számra rá lehet kattintani és külön meghallgatni. Létezik egy kedvezőbb konstrukció, amit sugárzott műsorfolyamnak hívnak. Ennek az a lényege, hogy a számok csatornákba vannak rendezve és csak sorban lehet meghallgatni őket, a fizetendő átalánydíja pedig ebből adódóan lényegesen alacsonyabb, már-már számunkra is reális összeg. Szerencsénkre a csatornák száma felülről nincs szabályozva, így minden zenekar minden albuma külön csatornaként jelenhet meg, továbbá az albumba nem tartozó számok is egy csatornát alkothatnak.

Jó ha tudtok róla, hogy a Ti szellemi terméketek után más szedi be a pénzt! A befolyt összegből csak akkor részesültök, ha regisztrálva vagytok az adott szervezetnél, ez azonban újra azzal jár, hogy Ti fizettek nekik (regisztrációs díjat)...

Bennem több (költői) kérdés merült fel:
- miért nincsenek megkülönböztetve azok a számok, amiket a szerző, mint sajátját oszt meg?
- miért ilyen magasak a díjak?
- miért szednek be olyanok után díjat, akik soha nem fogják azt megkapni?